Fekete hullámok

A hétvégére végre ismét gyönyörű időt jósoltak. Ideje volt már, mivel a múltkori izgalmak csak fokozták a bennem rejlő szenvedélyt. Abban biztos voltam, hogy hol fogom eltölteni a szombati napot, a kérdés csupán az volt, hogy kivel. Péntekre azonban ez is tisztázódott, hiszen a délutáni csendet Gergő barátom hívása törte meg. Hamar tisztáztuk a részleteket és lélekben már fel is készültünk a másnap kihívásaira...

Önmagamhoz képest, viszonylag korán érkeztem a vízpartra, ahol meglepetésemre élénk szél fogadott. Tudtam, hogy a halakat nagy valószínűséggel a védettebb helyeken érdemes keresni. A körülmények - az erős légmozgástól eltekintve - nem nagyon különböztek a múltkori pecától, így a bevált csalikon sem változtattam. 

A már-már tarajosnak mondható hullámokkal csak igen nehezen birkózott meg a kis csónak, így az első szélvédettnek mondható helyen sietve lehorgonyoztam, hogy amíg Gergő megérkezik, addig is hasznosan tölthessem el az időt. 

Szinte a semmiből, rögtön az első dobásra, kaptam egy kimondottan agresszív ütést, melyre talán egy picit megkésve válaszoltam ugyan, ám szerencsémre rövid huzavona után, boldogan ragadhattam szájon a nap első siheder nagyszájúját. Soha rosszabb kezdést!

A jövő nemzedéke

Nem sokkal később, végre Gergő is befutott. Közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a tó másik oldalára, szélvédett helyek után kutatva. Sajnos, ezt már evezéssel kellett kiviteleznünk, mivel az apró motor nem bírt el a hullámokkal. A nyögvenyelős utazásnak meg is lett az eredménye, egy csendes és viszonylag mélyebb öblöcske formájában. Ráadásul, rögtön az öböl szájánál, a leperzselt nádszálak alól sikerült is elkapnom egy fiatal sügért.

A második

Óvatosan, rendkívül figyelmesen vallattuk a helyet. Tudtuk, hogy sikerült megtalálnunk a halakat. Előbb Gergőnek, majd nekem volt kapásom, de sajnos az akadások elmaradtak. Fokozatosan beljebb haladva próbáltuk meghorgászni a területet. Az egyik, nádfallal párhuzamos behúzás, ismét eredményt hozott. Wobbleremre, az előző társainál "egy fokkal" nagyobb sügér jelentkezett komoly kapással, majd pár fröcskölés után, fáradtan evickélt kezeim közé egy rövid fotózás idejére.

 A horgász és sporttársa

Reméltem, hogy hamarosan már Gergőnek is ellenfele akad, hogy végre róla is leessen a betli terhe. De mielőtt ez bekövetkezett volna, előtte egy ifjú csuka borzolta kedélyeimet. Gyorsan magamhoz húztam, majd azonmód szabadjára is engedtem a tilalmas krokodilt...

Pár perc múlva végre barátom percei következtek! Gyorsan vezetett zöldes wobblerét egy sötét árny fordulásból ragadta el a csónak orra előtt. A rutinos fárasztásnak meg is lett az eredménye egy aprócska sügér személyében.

Gergő 2014. évi első nagyszájúja

Az öböl több halat már nem adott, így tovább indultunk, miközben meg-megállva vallattuk a szélvédett partvonalat. A következő kapásra sem kellett sokat várni... A nádhoz kihelyezett wobblerre ismét akadt egy jelentkező, ezúttal egy elég halovány kapással. Fárasztás közben hamar tudatosult bennem, hogy a nap legnagyobb halával van dolgom. A csali rendkívül vékonyan akadt, és én az eredményességet szem előtt tartva, elhamarkodottan nyúltam nagyszájúm állkapcsáért, minek következtében vendégem belehúzta a horgot az ujjamba. Szerencsémre azonban, sikerült gyorsan megszelídítenem negyedik halamat is, így nem lett komolyabb gondom, de utólag visszagondolva, akár rosszabbul is járhattam volna!

 Faroktőig 34 cm

 Sügérportré

A visszaengedés után - rögtön az első dobásra - ismét ellenállásba ütköztem. Ezúttal egy kisebb fekusz volt a tettes. A rövid fárasztást két társa végig követte egészen a csónakig. Ezzel a "csapatszellemmel" egyébiránt egyre gyakrabban találkozom. Gyors fotó, és már haladhattunk is tovább!

Az ötödik

Később taktikát váltottunk; szerettük volna megnézni az egyes tavat is, de a nagy szél és a hullámok miatt végül a visszafordulás mellett döntöttünk. Sajnos, sem az odaúton, sem a visszaúton nem akadt kapásunk, így egy másfél órát pazaroltunk el a semmire...

Visszatérve a már bevált helyünkre, egyből megfogtam a hatodik és a hetedik uszonyosomat is, szinte ugyanarról a helyről, ahonnan az elsőt.

Gyönyörű aranyszínek

A hetedik

Az időjárás egyre viharosabbra fordult, ezért a kiindulópont felé vettük az irányt, hogy ott még horgászhassunk egy nyugodt órácskát. Odaérve, Gergő egyből megfogta második halát, ezúttal egy bronz színű wobblerrel, majd az utolsó dobások egyikével, nekem is sikerült becsapnom a nyolcadik, és egyben utolsó fekete sügérem.

 Gergő második fekusza

Az utolsó fekuszom

Kiszállva a csónakból, még lőttünk pár képet a lemenő napról, majd elégedetten vettünk búcsút egy rövidke időre a vízpartról. Nem panaszkodhattunk, nagyszerű horgászatban volt részünk!

Tordai Máté (Largemouth)

 

 

Kora tavaszi fekete sügérek

Beköszöntött a már oly régóta várt tavasz! A nappalok jól érzékelhetően meghosszabbodtak és a hőmérséklet is kezdett elviselhetőbbé válni. Egyre jobban mozgatta a fantáziámat, hogy vajon a melegedés hatására aktivizálódtak-e imádott halaim, a fekete sügérek. Az első fogásokról tudomást szerezve, véglegesen eldöntöttem, hogy a hétvégén részemről is rajtolni fog a 2014-es "fekás" szezon...

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, az egész hét a szombati peca megszervezésének jegyében zajlott. A melegedő időjárás ellenére a víz még kimondottan hűvös volt. Eddigi tapasztalataim alapján, a nagyszájúak ilyenkor még igen passzívan, minél kevesebb energia elvesztegetésével próbálnak táplálkozni. Ennek megfelelően, én ebben az időszakban a lomhán, lassan mozgó wobblereket és a texas-rigen felkínált gumikreatúrákat favorizálom. Felszereléseimet ezek mintájára állítottam csatasorba.

Ez a horgászat különösen fontos volt számomra, hisz barátnőmmel együtt vágtunk neki a napnak. Az ebből fakadó büszkeség egy kis lámpalázzal párosult, mivel nagy volt bennem a bizonyítási kényszer, nehogy ez legyen az első és egyben utolsó közös pecánk. Ennek ellenére az első óra - egy kósza lekövetést leszámítva - eredménytelenül telt el. Hamar tudatosult bennem, hogy az eredményesség érdekében a nap legfontosabb feladata a halak felkutatása, megtalálása lesz.

Hosszas keresgélés után - legnagyobb meglepetésemre - barátnőm vette észre az első kisebb egyedekből álló sügércsapatot. Sajnos, az általunk keltett hangokra azonnal elinaltak, de azért az esélytelenek nyugalmával,  finoman beejtettem a zöld rákutánzatomat a rozoga stég alá. Talán a második apró emelés után kaptam egy igen finom odapöccintést. Időm sem volt átgondolni a váratlan helyzetet, mivel a kezem reflexből bevágásra mozdult. Szerencsére minden úgy történt, amire már hosszú hónapok óta vártam. A kristálytiszta vízben egy aprócska zöld árny kezdett heves fejrázásba, majd pár pillanat múlva már óvatosan ragadhattam állon 2014. év első nagyszájúját. Nagy volt az öröm a csónakban, végre barátnőm is találkozhatott az általam már rengeteget emlegetett fekete sügérrel!

Az év első nagyszájúja

Pár méterrel távolabb haladva, ismét egy apró csapatba "botlottunk", ám ezek közömbösen kerülték ki az óvatosan mozgatott gumimat. A jó megoldásra törekedvén, egy még szűz, fehér süllyedő wobblert csatoltam a kapocsba. Második behúzásommal két fekete árny figyelmét keltettem fel, melyek 10 centiméteres távolságból, monoton mozgással követték a lomhán mozgó minnow-omat. Már-már kezdtem beletörődni szomorú sorsomba, hogy ezúttal bizony csak a lekövetésig jutok, amikor egy harmadik sügér, a semmiből felbukkanva vágott rá a csalimra. Ez már egy tekintélyesebb hal volt, amely hevesebben is küzdött szabadságáért, ám a harcot végül én nyertem meg.

Termetesebb példány

 Szabad vagy!

Ezután továbbálltunk, és az öblöket felkutatva, újabb csapatok megtalálását tűztük ki célul. Sajnos, ez feleslegesnek bizonyult, hiszen a nyáron oly jól működő öblök, most csak kárászokat tartogattak. Nem csüggedtünk, éberen fürkésztük a vizet, miközben meg-megálltunk az ígéretesebbnek tűnő helyeknél. Az egyik ilyen megállónál barátnőm pillanatai következtek. Élete második castingos dobását eredmény koronázta! A precízen emelgetett rákot egy éhes nagyszájú hörpintette be, és a bevágás után megkezdődött szerelmem első fekete sügér fárasztása. A gyors fárasztás Őt igazolta, és én boldogan nyújthattam kezébe élete első fekuszát! Kimondhatatlan volt az örömünk, és úgy érzem, Ő is megfertőződött abban a betegségben, amiben én már oly régóta "szenvedek".

Két szerelmem egy képen

Pár méterrel arrébb - ismét egy stég alól - nekem is sikerült egy újabb, kisebb példányt becsapnom, amely a hideg víz ellenére, hihetetlen agresszivitással vágott oda a beeső guminak. A fotózás után őt is gyorsan útjára engedtük.

  

Ha "egy üzlet beindul", gondoltam magamban... Pár méterrel távolabb végre egy nagyobb egyedekből álló csapattal nézhettünk farkasszemet. Sajnos, késő vettük észre őket, így túlságosan rájuk mentünk, melynek következményeként gyorsan elinaltak. Picit kifelé haladva, az említett helyet negyedórát pihentettük. 

A kötelező várakozás után, talán a harmadik dobásra érkezett ismét egy agresszív rávágás. Azonnal viszonoztam és már éreztem is, hogy bizony egy komolyabb hallal van dolgom. A wobbler viszonylag vékonyan akadt, de Fortuna most az én kezemet fogta, és boldogan méregethettem az idei év első látványos fekete sügérét. A mérőszalag faroktőig 35 cm-t mutatott.

Faroktőig 35 cm

Kezeim remegtek, miközben gyorsan átgondoltam, mi is történtek mindeddig: 2014. év első fekete sügérje, barátnőm első fekete sügérje, 2014 első komolyabb példánya. A kulcsszavakat magamban mormolgatva, már kezdtek összeállni bennem a majdani cikkem körvonalai. Gondolataimból egy újabb rávágás ébresztett fel, mely mint utóbb kiderült, a nap utolsó halát jelentette. A fárasztást a társa végigkövette, majd a csónak mellett várt, amíg fogásunkat útjára nem engedtük, hogy utána együtt induljanak tovább. Nem mindennapi jelenség volt!

Az utolsó...

Ahogy a nap kezdett lemenni, úgy maradtak el fokozatosan a kapások, és végül a sügérek teljesen eltűntek. Visszafelé menet, a megállított wobblert, még egy kisebb fekusz verte le keresztbe, de furcsa módon a bevágás nem ült. Ez azonban már nem tudott mélyen megérinteni, hisz így is jóval többet kaptam ettől a naptól, mint amire számítottam. A csónakból kiszállva, barátnőm kérdése tette fel az i-re a pontot: "Jövő héten is eljövünk?"

Tordai Máté (Largemouth)